Országos jelentőségű képzőművészeti kiállítás nyílt a kápolnásnyéki Halász-kastélyban, a Velencei-tó mellett, amit érdemes megnézni, ha a nyaralás közben beüt egy hűvösebb nap.

A századfordulós kiskastély helyreállításával tavaly nyáron megnyílt kulturális központot annak idején részletesen bemutattuk. Az idei Ferenczy-kiállítás, amit a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum segítségével sikerült tető alá hozni, olyan tárlat, amely a fővárosban is megállná a helyét. Hosszú idő óta először szerepel ugyanis együtt, egymás mellett a leghíresebb magyar művészcsalád, a Ferenczy-familia három nemzedéke: a festő apa, Ferenczy Károly, fia, a szobrász Béni és lánya, a gobelinművész Noémi.

Ferenczy Károly (1862-1917) a nagybányaiak vezetőjeként a magyar impresszionizmus legjelentősebb mestere volt. Utoljára 2011-ben a Magyar Nemzeti Galériában láthatta a műveit a közönség életműkiállításon, de mind Szentendrén, mind a Várban szerepelnek a fő művei az állandó kiállításokon. Kápolnásnyékre most egy olyan válogatás érkezett, amely a legismertebb tájképek mellett más műfajokból is felvillant egy-egy karakteres darabot. Fiáról, Béniről festett kifejező, érzékeny portréja (1912) , vagy a cirkuszi artistapárost ábrázoló - a karikatúra határán egyensúlyozó - festmény tanúskodik róla, hogy a tájak és a fényjelenségek mellett az egyéniség festői megragadása is foglalkoztatta.

Ferenczy Károly képei kortársai a kastélynak, amely mai formáját 1910 körül nyerte el, amikor a régebbi, egyszerű vidéki kúriát ifj. Halász Gedeon kibővítette és átalakította. A helyszín a képeknek időnként különös ízt ad: a hatalmas, öreg gesztenyefát ábrázoló festmény a nagy szalon falán párbeszédbe lép az épület parkjában, a terasz sarkán álló terebélyes fával, amely nagyjából egyidős lehet az alkotással.

Ferenczy ikergyerekei, Béni és Noémi szintén művészi pályára léptek, de a festészet helyett más műfajokban alkottak. Béni (1890-1967) a szobrászatot választotta, és kalandos életút jutott neki, mert a tanácsköztársaságban politikai szerepet vállalt, és utána emigrálnia kellett. A következő két évtizedben élt Bécsben, Berlinben és Moszkvában, de 1938-ban hazatért - pont jókor ahhoz, hogy itthon élje át a legnehezebb időket. Orosz feleségével 1944-ben üldözött zsidókat bujtattak. Néhány békésebb év után 1952-től megint mellőzött lett politikai okokból, élete utolsó tíz évében egy agyvérzés miatt fél oldalára megbénult. Kápolnásnyékre most elsősorban kisebb szobrokat és grafikákat hoztak az életműből, a legemlékezetesebb alkotások talán az 1930-as években készült bronz portrészobrok saját feleségéről, Wilde János művészettörténészről és Egyedi Lucyről.

Testvére, Noémi (1890-1957) egy olyan műfajnak lett a legjelentősebb hazai mestere, ami általában kevés figyelmet kap: a gobelinművészetnek. Miután Párizsban 1911-ben elsajátította a kárpitszövés technikáját, teljesen egyedi, csak rá jellemző vizuális nyelvet alakított ki. A korabeli gyakorlattal ellentétben mindent saját maga készített: kartonra megfestette a terveket, majd megszőtte a kárpitokat az általa színezett fonalakból. Iskolateremtő művész volt, aki jelentős nemzetközi sikereket ért el. A kápolnásnyéki tárlaton egymás mellé kerültek a kartonok és az elkészült kárpitok, érdekes összehasonlítani, hogy mennyire más hatást kelt a megszőtt anyag a gobelin gazdag textúrájával, mint a lapos festett kép.

Ritka szerencse, hogy egy családban egyszerre ennyi kreativitás és tehetség halmozódjon fel, ha arra járunk, érdemes megmerítkezni abban, amit hárman közösen létrehoztak.

A három Ferenczy alkotásait bemutató kiállítás 2018. március 31-ig látogatható Kápolnásnyéken a Halász-kastélyban (Deák Ferenc utca 10.).


forrás: válasz.hu/Zsuppán András