KÉP-TÖRTÉNETEK
a magyar grafika mestereitől

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (KOGART) legfontosabb missziója a magyar képzőművészet értékeinek feltárása és bemutatása. A Velencei-tavi Kistérségért Alapítvánnyal együttműködve erre ad különleges lehetőséget a kápolnásnyéki Halász-kastélyban március 30-án megnyíló tárlat, ahol a közönség betekintést nyerhet a kortárs magyar grafika izgalmas és varázslatosan sokszínű világába.

A kastély egymásba nyíló terei alkalmat adnak egy-egy korszak vagy alkotó munkásságának önálló bemutatására, ugyanakkor – mintegy fejezetekre tagolva – a kiállítás körképet nyújt a különböző grafikai technikákkal dolgozó mesterek szűk, de annál exkluzívabb köréről a ma már klasszikusnak számító alkotóktól korunk meghatározó művészein át egészen a fiatal nemzedékig.

A kiállítás az egyes művészektől nem különálló alkotásokat, hanem sorozatokat vagy tematikus műcsoportokat mutat be. Ezeken a rendhagyó „történeteken” keresztül a tárlat felvillantja az irodalom, a történelem és a zenei élet fontosabb személyiségeit és meghatározó eseményeit, foglalkozik a 21. század emberét érintő problémákkal, továbbá betekintést enged a művészi alkotómunka izgalmas világába.

Borsos Miklós szobrászművész vésője nyomán az európai zeneirodalom kiemelkedő alkotóinak arcvonásai elevenednek meg az éremportrékon, míg tusrajzai a kamarazenélés intim világába engednek bepillantást szűkszavú, de annál modernebb kifejezőeszközökkel. Kortársa, Szalay Lajos annak a Genezis-kötetnek néhány lapjával szerepel a kiállításon, amelynek 1966-os New York-i kiadása után Pablo Picasso a mestert a 20. század legjelentősebb grafikusának nevezte.

A kortárs magyar grafika megszületésének nyitánya volt Kondor Béla 1956-os Dózsa-sorozata, amely egyben a magyar szabadságeszme egyik legfontosabb képzőművészeti ábrázolása. Az ő törekvéseit folytató Rékassy Csaba illusztrációi Ovidius Átváltozások (Metamorphoses) című munkájához az antik mítoszokból vett történeteket fogalmazza át korunk nyelvén. A magyar irodalom egyik legszebb verses meséje elevenedik meg Péreli Zsuzsa János vitéz-sorozatán keresztül, míg Szemethy Imre rézkarcai a török sereget feltartóztató maroknyi magyar hősnek állítanak dicső emléket. A párizsi emigrációban alkotó Csernus Tibor könyvillusztrációi pedig a legmodernebb figurális ábrázolás eszközeivel keltik életre a kalandregények, krimik és a klasszikus irodalom világát.

Az európai művészet újraértelmezése valósul meg Kéri Imre Caravaggio-sorozatában vagy Takáts Márton Piranesi nyomán készült Budapest-parafrázisaiban. Előbbi a mezzotinto technika lehetőségeit kihasználva teremti újjá fekete-fehérben a barokk festészet fény–árnyék ellentétekre épülő művészetének drámaiságát, míg utóbbi – a klasszikus Róma romjait régészeti pontossággal megörökítő mester hatására – a főváros fontosabb épületeit dolgozza fel antikizáló stílusban, így teremtve kontinuitást múlt és jelen között.

Prutkay Péter változatos technikával készült grafikai lapjai olyan általános érvényű jelenségekkel foglalkoznak, mint a globalizáció vagy a terrorizmus, míg Kesselyák Rita lírai hangvételű esti utcarészletei a metafizikus festészet örökét viszik tovább. A művészet története során a képi elemek gyakran rejtett formában tartalmazták az okkultizmus titkos jelképeit. E misztikus, szemet megcsaló művészet modern kori újraértelmezései Orosz István anamorfózisai, amelyeken a hagyományos képi elemek mögött a tükröződés, a rövidülés vagy az egyszerű „szemfényvesztés” eszközeivel új jelentéstartalmak bontakoznak ki.

A tárlat június 30-ig látogatható. Kurátora Fertőszögi Péter.