Egy család – három iskolateremtő művész

Ferenczy Károly • Ferenczy Noémi • Ferenczy Béni

Ferenczy Károly (1862–1917) a századelő magyarországi festészetének kiemelkedően fontos mestere volt. Lánya, Ferenczy Noémi (1890–1957) a gobelinművészet legnagyobb hazai alakjaként, fia, Ferenczy Béni (1890–1967) a modern magyar szobrászat nagy hatású megújítójaként került be a művészet történetébe. A művészdinasztia három tagjának műveiből válogatott kiállítás a 19. század végétől az 1950-es évekig terjedően több történelmi korszakon ível át. A két generációhoz tartozó alkotók még a küzdelmesebb időszakokban is mindvégig hűek maradtak művészetük alappilléréhez, a munka iránti tisztelethez, alázathoz és elkötelezettséghez.

Ferenczy Károly a modern magyar művészet bölcsőjének tekinthető nagybányai művésztelep alapító tagja. Alkotásai jórészt a 19. század utolsó harmadának festészeti törekvéseihez kötődnek, ahhoz az időszakhoz, amikor Európa-szerte a szabadban megfigyelt fény- és színjelenségek hatását kutatták. A szentendrei periódusát jellemző finom naturalizmust Nagybányára érkezve a környező természet biblikus hangulatának kiaknázása váltotta fel, majd egyre inkább a fény és a táj festői egységének megjelenítése. 1905-től, főiskolai tanári kinevezését követően főként a budapesti műtermében dolgozott – ekkortájt a csendéletek, aktok készítése mellett a cirkusz világának témáit is beemelte festészetébe.

Elsőszülött fia, a szintén festővé lett Valér után 1890-ben, Szentendrén születtek meg Ferenczy Károly ikergyermekei. Béni és Noémi Nagybányán nevelkedtek, s hamar eljutottak Európa jelentősebb kulturális központjaiba. A hagyományos szobrászati ismeretek elsajátítása után az 1920-es években Ferenczy Bénire elsősorban a kubizmus hatott, majd tudását kiegyensúlyozott, monumentális művekben kamatoztatta. Éremművészete és grafikai tevékenysége is kimagasló, emellett legendás hírű volt műveltsége, a későbbi szobrászgenerációk iskolateremtő mesterként tekintenek rá. Ferenczy Noémi eredetileg divattervezőnek készült, csak 21 éves korában kezdett érdeklődni a kárpitművészet iránt. Már első műveiben megnyilvánult tehetsége. 1937-ben a párizsi Világkiállításon nagydíjat kapott. A nagylélegzetű témák és a kompozíciók dekoratív síkszerűségének hangsúlyozásával a gobelinművészet modern szemléletű megújítójaként tartjuk számon.

A kápolnásnyéki Halász-kastélyban látható művek a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményének féltve őrzött darabjai. A tárlat 2018. március 31-ig látogatható.