A Kastélykert Éttermet, 2024. július 12-én nyitottuk meg a kápolnásnyéki Halász-kastély területén. A Velencei-tó kulturális központja magas művészetek iránti elkötelezettségét, kulturális turisztikai értekeit a gasztronómiai kultúra értékeivel gazdagítva. Vendégközpontú vállalkozásunk az igazi vendéglátás hagyományait ötvözi a modern konyhával, a legjobb minőségű alapanyagokból. Juhász Tibor ügyvezető és executive séf korábban a magas szintű állami látogatások catering szolgáltatójaként vívott ki elismerést hazánk prominens szereplői és a hazánkba érkező államfők, koronás fők körében. A magas szintű protokollesemények mellett az üzleti világ étkeztetésében is piacvezető szerepet ért el az Édenkert Catering tulajdonosaként, executive séfjeként.

A kápolnásnyéki Kastélykert Étterem újszerű éttermi stílussal gazdagítja a Velencei-tó körüli gasztronómiai kultúrát: az all you can eat típusú vendéglátást képviseli. A másnéven svédasztalos étkezési típus korlátlan fogyasztást jelent fix összegért. A világszerte egyre népszerűbb étteremtípust nemcsak azért szeretik a vendégek, mert valóban korlátlan mennyiséget fogyaszthatnak, hanem azért is, mert így annyiféle ételt kóstolhatnak meg amennyit szeretnének.

Amiből kóstolni lehet: 6-8 féle hideg előétel és saláta, 10-féle főétel, 4-féle leves, 6-féle desszert, 6-féle grill és 5-féle tészta. A vendéglátóként természetesen figyelünk az ételérzékenységre és a húsmentes kínálatra is a magas minőséget képviselő éttermünkben. Az ebédidőben hétköznap és hétvégén 2 órás, hétvégén vacsoránál pedig 3 órás éttermi tartózkodást biztosítunk a befizetett összegért. Az ebédhez szénsavas és mentes ásványvizet és limonádét kínálnak. Vacsorához szintén korlátlan fogyasztással bort és csapolt sört is biztosítunk. Küldetésünk, hogy a vidék legkiválóbb alapanyagaiból készült finomságokkal, helyspecifikus italkínálattal gazdagítsuk a vendégélményt. Nálunk olyan bor kapható, ami helyi, olyan sör, ami helyi. A Halász-kastély Kastélykert Étterem a Kápolnásnyéki Sörfőzde szomszédságában található, így kézenfekvő, hogy a kiváló kézműves söreik legyenek csapon, nálunk a Nyéki sör gazdag portfóliója elérhető. A borok a tó körüli szőlőültetvények kincsei, olyan pincészetet választottunk, ami évtizedek óta meghatározó borászata a Velencei-tó környékének. Nemcsak a borversenyeken elért kiváló eredményeik, magas minőségű termékeik miatt, de annak az értékteremtő munkának tiszteleteként is az L. Simon Borászat borait kínáljuk vendégeinknek, amit a Velencei-tónál kulturális turisztikai értékközvetítésében zászlóshajóként végez a borászat tulajdonosa.

Szeretnénk olyan találkozási pont, közösségi hely lenni, ami méltó kiegészítője a Halász-kastély magas minőségű kulturális, turisztikai tevékenységének, értékközvetítő munkájának. Saját rendezvényeinkkel is hozzá szeretnénk járulni magyar gasztronómiai kultúra megismeréséhez, értékeink beazonosításához, népszerűsítéséhez – mindezt komplex vendégélménnyel megvalósítva: gyönyörűen felújított épületben, a Halász-kastély udvarán, árnyas fák társaságban, belső udvarral, terasszal, modern, felszerelt konyhával, kiváló szakemberek munkájára építve, a fővárostól alig egyórányira.

Éttermünk hétfőtől vasárnapig, előzetes foglalással, minimum 15 fős csoportok számára, egyedi árajánlat alapján tart nyitva.
 
További információk:

+36 30 200 0418

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

facebook

• Category Title

Cím: 2475, Kápolnásnyék Deák Ferenc u. 8.

Programok:

UJVÁRY LAJOS 100 - A Kisképző legendás festő tanára

Ujváry Lajos: Életrajz, históriai kiegészítésekkel
1925-ben Kaposváron születtem. A nagyapai háznál még láttam a híres festőművészt, Rippl-Rónai Józsefet, aki sűrűn átlátogatott a nagyapámhoz, barátjához. A legendát már csak hallottam később, tudniillik a művész a borospince hófehér falára szénnel jó kedvében fölrajzolta a vendégeket. Nagyapámék így gyakran meszeltettek. (Milyen kár, hogy legalább egy falrészen nem maradt meg a mű!)
1927. Sokan nem hiszik, de kétéves múltam, amikor Barcson végignéztem, hogy egy megvadult bikát hogyan fékezett meg hat ember, közöttük az édesapám.

1930. Szinte egyetlen nap és éjszaka alatt gazdaságilag tönkre jutott az egész család. Én csak azt vettem észre, költözködni kell. Később már eszmélkedvén Petőfi olvasásakor átéltem, hogy pénzét a felelőtlen emberek váltói vitték el szüleimnek is, így indult vándorlásnak a család. Somogyból, a szülőmegyéből így jutottunk Fejérbe Őrspusztára, ahol a Bem család jóvoltából a Zichy-birtokon (ők bérlők voltak) édesapám folytathatta mesterségét, vízimalom vezetője lett. Boldog gyermekkor – jegyezhetem föl –, gazdag élményekkel.
A Bem család nyaranként festőművészeket látott vendégül, így találkoztam apró gyermekként Varga Nándor Lajos híres grafikussal és Elekffy Jenő festő bácsival, aki egy alkalommal a kis tó partján dolgozott és három vadkacsát festett meg ahogyan úszkáltak. Megvegyük-e? – kérdezte édesapám. Mit adhatnánk érte? – kérdeztem én. Mondjuk ezt a három udvarbelit, a mienket. Az nagyon sok lenne a képért – válaszoltam. Így becsültem én a művészet értékét talán első osztályos koromban.

1934-ben befejeztem tanyai tanulmányaimat a kis osztatlan iskolában, ahol Bokányi László tanító úrtól és feleségétől én olyan sok mindent megtanultam, hogy ma is hálával gondolok rájuk. Ők voltak, maradtak számomra az igazi tanító eszménykép, de hová lettek mára a hozzájuk hasonlók?
A Bem család egyik szobájában csodálkoztam rá az ekékkel kiforgatott írásos történelem-előtti korok emlékeire, bronzkortól honfoglalásig, egy teljes termet töltött meg a gyűjtemény, amit ámulva nézegettem.
Első pipadohány. Nem Csokonai Vitéz Mihály nyomán óhajtok verselésbe kezdeni, mert ez valóságos pipadohány volt, igaz, csak száraz falevelek jelentették a füstölnivalót. Elmentünk a hatvani búcsúba. Ez nem a várost jelenti, csak egy másik pusztai települést közelünkben. Itt vásároltam én – titokban – pár fillérért egy kis bádogból készített pipát. Természetesen rágyújtottam. A vége elég nyomorúságos lett, édesanyám a hátán cipelt haza, olyan rosszul voltam.

1935. Veszprémbe kerültem a piarista gimnáziumba. Ez már azt jelentette, hogy a család kezdett ismét jobb körülmények közé kerülni. Sajnos nem tartott sokáig, mert 1937. január elsején váratlanul meghalt édesapám. Özvegyen maradt édesanyámra ismét a költözködés és a szegénység maradt. A döbröközi rokonság pártfogásának köszönhetjük, hogy minden mégsem maradt félben.
1938-ban Hőgyészen özvegy anyánkon úgy segítettek, hogy trafikot kapott, természetesen figyelembe vették, hogy apánk hét évet töltött első világháborús hadifogságban. Veszprém után a dombóvári gimnáziumban folytathattam tanulmányaimat, és ez meghatározó lett egész életemre. Még egy élményt azért Veszprémből felidézek. Így is jellemezhetném, az első komoly hazugság. Ebben az időben, 1936-ban jelent meg Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről című könyve. Pénzem nem volt, eladtam az imakönyvemet, és az árából megvettem a Mórát. Kollégiumi felügyelő tanárom, Lung László észrevette, hogy hiányzik az imakönyvem. Hova lett? Elvesztettem – füllentettem. Ő már tudta, hogy az antikváriumban mennyit kaptam az imakönyvért. Abban az időben a testi fenyítés nem volt tiltott, így én is megkaptam nádpálcával a magamét, nyomait viseltem. A felügyelő tanáromból Lékai László bíboros úr lett, aki emlékezett rám végig. Utolsó meghívásának Esztergomba már sajnos nem tudtam eleget tenni, meghalt. Jó szívvel gondolok őrá is, leckéztetése nem ártott meg. Dombóvár, gimnázium. Két feledhetetlen tanárom a többiek között, akik életem formálódását meghatározták: Marczell György rajzot tanított, Péczely László magyar irodalmat és osztályfőnököm is volt.
Marczell tanár úr vette először észre, hogy a rajz, a képzőművészet engem jobban érdekel, mint másokat. Freskót készített az iskola díszítésére Szent István életéről. A hatalmas munkából talán egy négyzetméteren ott van az én kezem nyoma is, amire mindig büszkén gondolok. Sajnos 1949-ben a freskót lemeszelték, de az új idők jöttén a meszet eltávolították, újra él hát a gimnázium dísze.
Péczely László szerettette meg velem az irodalmat. Az ő hatása segített a kor élő irodalmának megismeréséhez, a nagy népi nemzedék csaknem minden személyét a művek után felkerestem, és a kapcsolatot halálukig ápoltam velük.

Itt kiemelek egy évszámot: 1943 Balatonszárszó. Életem meghatározó élménye maradt, hogy ott lehettem a nagy találkozón. (Az 1943-as balatonszárszói nagy találkozó a "Kiútkeresés '43" címet viselte, és a Magyar Élet Könyvkiadó baráti köre, valamint a Soli Deo Gloria református diákszövetség szervezésében valósult meg. A rendezvényre 1943. augusztus 23-29. között került sor, és a népi írók, valamint az erdélyi magyar értelmiség képviselői is részt vettek rajta.)
1944-ben felvettek a Képzőművészeti Akadémiára (akkor így nevezték). A háború már az országban pusztított, nem kezdhettem el a tanulmányaimat. Helyette őszintén, a népi baloldal íróinak hatása alatt, vártam az oroszokat.
Megjöttek.

1945. január elsején csaknem kétszáz hőgyészi falumbelivel együtt elvittek civilként Sachti-ba, az 1602. számú lágerbe, munkatáborba. Mire a nyár ránk köszöntött hastífusz, malária, vérhas járványait hordozva a városi kórházba kerültem.
1946 tavaszán jutottam vissza a lágerbe, de a legyöngült szervezetemet ismét megtámadta a kór. Falubelijeim, akik Öcsinek szólítottak, megkérdezték, mi volna az utolsó kívánságom. Nem túlzás, már elköszönőben voltam. Még egyszer szeretnék száraz-bablevest enni. És a drága asszonyok, az orosz civilektől vettek (nem tudom mennyibe kerülhetett) s egy pohárnyi babból levest főztek.
Megelevenedtem. Nekik köszönhetem, hogy életben maradtam. Ezt mindig elmondom, leírom, mert ott a fogságban, a legkiszolgáltatottabb helyzetben az emberség életmentést jelentett.
1946. október 5-én betegszállító vonattal érkeztem haza. Gyógyulás után elkezdhettem végre a képzőművészeti főiskolát.
1949-ben, mert túl sokat fecsegtem „a nagy hazáról”, eltávolítottak, de Szőnyi és Bernáth mesterek ajánlására visszavettek.
1951-ben végeztem. 1952-ben pedig tanári állást kaptam a Képző- és Iparművészeti Középiskolában, Z. Gács György igazgatósága idejében. Csaknem három és fél évtizedet tanítottam, de erről a korszakról nem illik részletesen szólni (tanítványaim emlegethetnek, ha valamit kaptak tőlem), mert a dicsekvés soha nem volt természetem.
Az előzményeket is azért részleteztem, mert meggyőződésem, hogy százak, ezrek, milliók sorsa hasonló az enyémhez és az, hogy ezeket a megpróbáló időket kibírtuk, valóságos csoda. De hiszen csoda egész nemzetünk léte-sorsa, ám erről mit sem tudnak Európa könnyebb életet hordozó népei, különösen a nagyok, a hatalmasak. Itt minden egyén pályafutása tanulságos, a magaméval hasonlítható, s ezt igyekeztem példázni.

Budapest, 2000. február 21-én, 75. születésnapomon

A kiállítás augusztus 3. és november 23. között a kastély nyitvatartási idejében látogatható.

2475 Kápolnásnyék, Deák Ferenc utca 10.

+36 21 292 0471

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A Halász-kastély állandó kiállítása a Halász család fotóalbumából és dokumentumtárából szemezget, ismerteti a kastély és a család történetét, illetve néhány megmaradt bútordarab és tárgy segítségével segít eligazodni a kastély izgalmas és változatos történetében.

A kastély története

A napjainkban Halász-kastélyként ismert épület fő szárnyát ifj. Magyary-Kossa Péter, Fejér vármegyei főadószedő építtette 1810 körül. A korai klasszicista stílusú kúria tipikus példája volt a vagyonos köznemesség, a „táblabíró világ” építkezéseinek.

A Magyary-Kossa vagyon az asszony végrendeletének megfelelően nagyrészt unokaöccsére, nádasdi Sárközy Sándorra majd unokahúga házassága révén Halász Lázárra szállt. Az ifjan a nemesi testőrség tagjaként szolgáló, majd néhány évet katonai pályán töltő Halász Lázárt 1848-ban a liberális nemesség tagjaként a polgári forradalom oldalán találjuk, előbb civilben, majd katonaként. Élete végén megosztozott birtokán és házán fiával, Gedeonnal.

A fiatalkorában szerzett tapasztalatok kitűnő gazdálkodóvá tették Lázár fiát, Gedeont. Befektetései eredményeként a század végére gazdasága kiemelkedett a környékbeli középbirtokok közül. A gondos gazdának bevételeiből otthona bővítésére, környezetének szépítésére is futotta. Kúriáját nyugati irányban újabb szárnnyal bővítette és kényelmesebbé tette, körülötte pedig egy kisebb parkot alakított ki, ahol a korszak divatjának megfelelően megjelentek az angolparkok és a geometrikus kertek egyes elemei is.

Halász Gedeon első házassága válással ért véget. Második felesége a magát a pákozdi csatában is kitüntető aradi vértanú, Schweidel József lánya, Anna volt. Esküvőjükre 1881-ben került sor, fiuk, ifjabb Gedeon 1882-ben született.

Az asszonyt a Pázmánd-forrás melletti – azóta kifosztott – kriptában temették el: "Schweidel József aradi vértanú lányának síremléke" — ennyit ír a térkép arról az elhagyatott sírboltról, amely Kápolnásnyék és Pázmánd között az úgynevezett Csekésben, egy kis erdő közepén, magánterületen található. A kifosztott üregben már koporsódarabot sem találni, a csontok, köztük az aradi vértanú lányának maradványai elkallódtak, a kövek szétszóródtak a síremlék körül.

Ifj. Halász Gedeon apja halálával korán, még egyetemi évei idején megörökölte a családi birtokokat és a kúriát. 1910 körül bővítette, műszakilag korszerűsítette és egy neobarokk stílusú kis kastéllyá építette át százéves otthonát. Ugyanebben az időben, néhány szomszédos telek megvásárlása révén, nyugati irányban terjeszkedve igazi angolparkká formálták a korábbi kis díszkertet.

A harmincas éveibe lépő ifjabb Gedeon az 1914-es báli szezonban, Budapesten ismerkedett meg pazonyi Elek Alexandrine-nal (1889–1981), akivel – a háború kitörése ellenére - még abban az évben házasságot is kötött. Három gyermekük született: Alexandrine, Lily és Gida. Az átalakított kastélyban és a csodálatosan kibővített parkban a családi idill 1944-ig tartott.

A kastély élénk kulturális élet színhelye volt. Leggyakrabban a Velencén élő Meszleny és Manndorff családok tagjai látogatták Halászékat. Jó barátságot ápoltak az egykori Vörösmarty-házban nyaranként élő, nemzetközi hírű zenész házaspárral, Kresz Géza hegedűművésszel és zongorista feleségével, Norah Drewettel. Nem meglepő tehát, hogy nagyobb társaságot megmozgató koncerteknek is gyakran otthont adott kastélyuk. Ilyenkor mások mellett megjelentek a környék nemesi és főúri családjai közül a verebi Véghek, a velencei Wickenburgok, a nyéki Ambrózyak.

A pusztulás évtizedei

A kastélyépület a második világháború pusztításaitól lakhatatlanná vált. Az államosítás következtében pedig előbb a birtok nagy részét, majd a kastélyt, a melléképületeket, végül a meghagyott kis földet is elvették a családtól. Az új évezred elejére csupán a kastély tömege emlékeztetett az egykori nemesi otthonra. 

Újjászületés

A kastély újjászületésének folyamata 2014-ben vett igazi lendületet. A magyar kormány és az Európai Unió támogatásának, valamint a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány saját forrásainak és nem kevés munkájának köszönhetően 2016. június 25-én ünnepélyes keretek között avatták fel a megújult Dabasi Halász-kastélyt és 1,5 hektáros parkját.

A kastély parkja

Az egykor díszes, szépen gondozott tájképi kert nyomokban őrizte még egykori elrendezésének maradványait, így a történelmi áttekintés után a XX. század eleji állapot visszaállítása volt a cél. A történeti telepítésből származó növényzetet megőrizték, a kert útrendszerét az eredetihez hasonló módon visszaállították, a sétányt szobrok díszítik. A park arborétumhoz illő: minden újonnan ültetett fa mellett magyar és latin nyelvű táblácska jelzi a fajtáját.

Téli nyitvatartás:

2022. november 7-től 2023 tavaszáig ZÁRVA. 

Nyitvatartás:

ÜNNEPI NYITVATARTÁS:

November 1. –  ZÁRVA

December 24. – ZÁRVA

December 25. – ZÁRVA

December 26. – ZÁRVA

December 31. – ZÁRVA

Január 1. – ZÁRVA

BELÉPŐJEGY

A BELÉPŐJEGY MEGVÁSÁRLÁSÁVAL AZ ÁLLANDÓ ÉS AZ IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS EGYARÁNT LÁTOGATHATÓ:

Felnőtt belépőjegy:                                                              1000 Ft/fő
18 éves korig:                                                                        500 Ft/fő

6 éves kor alatt ingyenes

PARKJEGY (CSAK A PARK LÁTOGATÁSÁRA JOGOSÍT): 500 Ft/fő

CSOPORTKEDVEZMÉNY: 

10 fő felett 10%
20 fő felett 20% kedvezmény

MÚZEUMPEDAGÓGIA:                                                     1000 Ft/fő

FIZETÉS MÓDJA: 

Csak készpénzfizetési lehetőség

Tájékoztató rendezvényeken készülő fényképfelvételekről és azok felhasználásáról

A Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány (www.vtka.hu ) (Szervező), mint a Halász-kastély üzemeltetője tájékoztatja a kastély rendezvényein résztvevőket, hogy az eseményeken fényképfelvételeket készíthet.

A rendezvényeken részt vevők a belépőjegy megvásárlásával és a kastély területére való belépéssel elfogadják és kifejezetten hozzájárulnak ahhoz, hogy róluk fényképfelvétel készüljön. Tudomásul veszik, hogy a rendezvényen készült fotókat a Szervező a honlapján és közösségi média oldalain a rendezvény népszerűsítése, a rendezvényről tájékoztatás céljából felhasználhatja.

A rendezvényről készült felvételeket a Szervező átadhatja a rendezvény fellépőinek, szereplőinek honlapjukon és közösségi média oldalaikon való felhasználásra.

A fényképek törlése indokolt esetben kérhető az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.

Közérdekű adatok:

Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány
Székhelye és címe: 2475 Kápolnásnyék, Deák Ferenc utca 10.
Levelezési cím: 2475 Kápolnásnyék, Pf.: 6
Adószám: 18498875-2-07
Nyilvántartási szám: 07-01-0000869
Közhasznúsági fokozat: közhasznú

A Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány céljai között szerepel kulturális szolgáltatások nyújtása és olyan intézmények létrehozása, amelyek megfelelnek a kultúrát kiemelten kezelő, minőségi turizmus elvárásainak. Mindezek megvalósítása érdekében vállalta a civil szervezet a műemléki védelem alatt álló kápolnásnyéki Dabasi Halász-kastély megmentését.

A Halász-család 19. század eleji klasszicista kúriáját az 1910-es években építtette át L-alaprajzú, manzárdtetővel borított, neobarokk épületté Halász Gedeon. A homlokzat jobb sarkán négyzetes, zömök, egyemeletes, lapos sátortetős – egykor kupolás – torony található. A hátranyúló szárny udvari oldalán ión oszlopok által tartott mellvédes, félkörívesen kiemelkedő, nyitott középrész húzódik.

A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből származó, rendkívül kiterjedt, 1669-ben nemesi címet nyert Dabasi Halász-család nemesi levelét 1818-ban hirdették ki Fejér vármegyében. Ide a 19. század elején költöztek, amikor Dabasi Halász Sámuel feleségül vette Magyary-Kossa Annát, és ezzel a kápolnásnyéki birtok tulajdonosa lett. Itteni, első kúriájuk, valószínűleg a század első felében épült, klasszicista stílusban. Bő fél évszázaddal később Dabasi Halász Lázár már az egyik legnagyobb birtokos volt Nyéken, gazdaságát 1893-ban már bérlők művelték. A család 1895-ben 1235 katasztrális holdat – azaz korábbi földjeinek dupláját – birtokolt, és övék volt a környék legjobban gépesített gazdasága is.

Lázár fia, Dabasi Halász Gedeon az 1910-es években építette fel mai formájában a család kápolnásnyéki kastélyát. Az akkor neobarokk stílusban átalakított épületet 1945-ig a Halász-család lakta. A második világháború utáni kollektivizálással a kastély termelőszövetkezeti tulajdonba került, falai között sokáig a helyi Vörösmarty TSZ irodái működtek. A következő évtizedekben nem törődtek az épület felújításával, állapota a rendszerváltás követően is folyamatosan romlott.

A kastély megmentése néhány évvel ezelőtt a lehetőségek átgondolásával, majd a konkrét tervek elkészítésével indult. Igazi lendületet azonban 2014-ben, a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásának elnyerésével vett. A KDOP-2.1.1/B-12-2012-0032 azonosítószámú, „A Kápolnásnyéki Dabasi Halász kastély rekonstrukciója – Látogatótér és kiállítóhely kialakítása” elnevezésű projekt lehetővé tette, hogy 2016-ra megújuljon a kastélykomplexum és parkja, amely így egyedülálló szolgáltatásokat és élményt kínálhat majd a Velencei-tó térségében.