A kápolnásnyéki Halász-kastély kerítése – főleg a második világháború idején – sok viszontagságot megélt, ez választotta el az ellenséges csapatokat egymástól a térségben zajlott közelharcok idején. Az épület felújításával új korszak kezdődött: kiállításoknak, rendezvénynek ad otthont a kastély, a kerítés pedig egy emlékfal lett. A Fejér Megyei Közéleti Emlékfal olyan emberek emléke előtt tiszteleg, akik a megye és az ország kulturális, történelmi, tudományos életéhez sokat tettek hozzá.
Frakk és Labdarózsa – a magyar irodalom talán két legismertebb mesehős kutyája – Bálint Ágnes írónő képzeletének szüleményei – kerültek ezúttal dombormű formájában a Halász-kastély falára. Kontur András alkotásai a legjobb helyre kerültek – a kastély játszótere mellett üzennek mostantól a gyerekeknek.
„Csodaszép életem volt. Meseszép!” – így foglalta össze életét a Fejér megyében született Bálint Ágnes író, gyermekkorunk örök klasszikus meséinek szerzője, aki sajnos már 10 éve nincs köztünk. Rá emlékezve, életművét, személyiségét megidézve avatták fel két mesehősének domborművét a kápolnásnyéki Halász-kastélyban. Az írónőre személyes jó barátja, Csukás István Kossuth-díjas költő, író emlékezett, műveinek örök érvényű üzenetéről pedig Novák Katalin, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, valamint L. Simon László országgyűlési képviselő szólt a közönségnek – melynek soraiban ott voltak többek közt az írónő lányai is.
Horváth János (1921– 2019) magyar közgazdász, politikus. Cecén született, ám polgári iskolába már Budapestre járt. A Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskolában érettségizett, majd a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Karán diplomázott. Tanulmányait könyvelői munkája mellett végezte el. 1944-ben részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalomban, amiért letartóztatták, halálraítélték, de a börtönből sikerült megszöknie. 1945 és 1947 között nemzetgyűlési, majd 1998 és 2014 között országgyűlési képviselő. 1947-ben koholt vádak alapján elítélték, 1951-ben szabadult. 1956-ig gyári munkásként, műszerészként dolgozott. Az 1956-os forradalom kitörésekor az Országos Gazdasági Újjáépítési Tanács ügyvezető elnöke lett.
Galánthai Fekete János (1817-1877), Kápolnásnyék szülötte, megyei tiszteletbeli főjegyző, író, költő, levéltáros. Középiskolai tanulmányait több városban, Gyönkön, Kecskeméten és Pápán végezte, jogot, teológiát is tanult, majd három évig Neszmélyen volt tanító. Joggyakornokként tevékenykedett, majd 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. Székesfehérváron dolgozott ügyvédként, s emellett szabadelvűként a politikai küzdelmekben is részt vett. 1848-ban megyei alügyész, majd egy évvel később megyei főjegyző lett. A szabadságharc bukása után bujdosnia kellett, s az 1850-es évek is sok viszontagságot hoztak számára: több évre távoznia kellett Székesfehérvárról, így Sárbogárdon, majd Sárkeresztúron élt és gazdálkodott; törölték az ügyvédek sorából is.
Prohászka Ottokár (1858-1927) magyar római katolikus pap, egyházi író, kétszeres, filozófiai és teológiai doktor, politikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, országgyűlési képviselő, 1905-től haláláig Székesfehérvár tizenötödik megyés püspöke. Az elemi iskolát Rózsahegyen és Losoncon, gimnáziumi tanulmányait Nyitrán, Kalocsán végezte, s már ekkor elhatározta, hogy szerzetesként kíván élni. Németül, magyarul, szlovákul, latinul, franciául, ógörögül és héberül is beszélt. Rómában folytatott teológiai tanulmányokat az Esztergomi főegyházmegye kispapjaként. 1881-ben pappá szentelték.
Sipos Gyula (1872-1959) magyar királyi ezredes, a Magyar Királyi székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred parancsnoka (1915–1918), majd 1946-tól altábornagy. Székesfehérvár város díszpolgára. A Ludovika Akadémiát Budapesten, a hadiskolát Bécsben végezte. 1894-ben főhadnagyi kinevezést kapott. 1901-1911-ig a pécsi hadapródiskolában tanított. 1911-ben őrnaggyá, 1914-ben alezredessé nevezték ki. 1915-től a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred parancsnoka volt. a második isonzói csatában a székesfehérvári honvédek is keményen harcoltak a Doberdó-fennsík védelmében, Sipos Gyula (akkor még alezredes) vezetésével történt az ezred nagyon eredményes helytállása, aki ezért megkapta a tiszti arany vitézségi érmet.
Bory Jenő (1879 - 1959) magyar építészmérnök, szobrász- és festőművész, egyetemi tanár. Székesfehérvárott született József géplakatos mester gyermekeként. Egyetemi tanulmányait Budapesten ösztöndíjasként végezte, 1903-ban kapott építészmérnöki oklevelet, majd beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Strobl Alajosnál szobrász-, Székely Bertalannál pedig festőnövendék volt. tanult. Németországban és Olaszországban töltött tanulmányutak során kitanulta a márványszobor-készítést is. 35 éven át, 1946-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, emellett több mint két évtizedig a Műszaki Egyetemen is tanított. 1943 és 1945 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektora. 1906–1944 között 185 szoborművét állította ki főleg Székesfehérvárott és Budapesten gyűjteményes kiállításain. Több hazai és külföldi elismerést kapott, A Ferenc József-rend lovagkeresztjének kitüntetettje.
Nádasdy Ferenc (1842-1907) vadász, vadgazdász. Grófi családban született, gyermekkorától rajongott a vadászatért. Bár elvégezte a budapesti tudományegyetem jogi karát, a politikai életbe nemigen folyt bele. Sokat áldozott viszont közügyekre: templomokat, iskolákat építtetett. Élharcosa lett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után kialakult, rendkívül zavaros vadászati-vadgazdálkodási jogviszonyok rendezésének. Maga köré gyűjtötte és együtt tartotta a vadászat híveit. Több korabeli vadásztársaság tagja, kiváló vadgazda. Vadaskertje volt Bakonynánán, s vadászterületei Veszprém és Fejér megyében, valamint Arad vármegyében is. Agárdi vadászatai már az 1860-as években híresek voltak, s itt rendezte kastélyában az első hazai agancskiállítást is.